Kezdés és egyéb jó tanácsok

A pásztorfurulya hangfogásai, annak megközelitési módja.

Fogástáblázat, játékmód

Ahhoz, hogy a hangokat meg találd a furulyán, nézd át alaposan a fogástáblázatot. Ez persze orientatív, mert a népi hangszereket mindenki egyedi módon kezeli. Mégis, ami fontos, hogy kezdésnek legyen meg a két oktáv használata. Ezzel már el éred a célodat.


 A pásztorfurulya fogásai:

A pásztorfurulyákat eredetileg nem, vagy ritkán gyártották hangszerek mellé, de az általam készítettek 440 Hz szerint vannak hangolva, intonálhatók a pontosan hangolt hangszerekre, persze megtartva a jellegzetes semleges hangokat (lásd: semleges terc!) A furulyák különböző alaphangból indulhatnak, innen egy relatív dúr skálát játszanak ki, én az alaphangot C-nek vettem, és ez alapján írtam fogástáblázatot. Ezt megfelelő modell után kell transzponálni, ha kísérettel játszunk.

Három különböző átfúvást különböztetünk meg. Ezeket a klasszikus furulyán ismert oktávváltó billentyű nélkül használjuk. Az átfújások az első három felharmonikust adják, vagyis alap, oktáv, kvint. Így jön létre két és fél oktáv hangterjedelem.

Ha a furulyán lévő lyukakat számozzuk 1-től 6-ig, alulról felfelé, akkor a következőképpen foghatók a hangok:

I. oktáv

C/ do 1-6

D/ re 2-6

E/ mi 3-6

F/ fa 4-6

G/ sol 5,6

A/ la 6

Bb/ si 4,5

H/ si üres

II. oktáv

C/ do 1-5

D/ re 2-6

E/ mi 3-6

F/ fa 4-6

G/ sol 5,6

A/ la 6

Bb/ si 5

C/ do 4,5

kvintátfúvás

G/ sol 1-6

A/ la 2-6

H/ si 3-6

C/ do 4-6

D/ re 5,6

E/ mi 6

Kvintátfúvás

Lényege, hogy a harmadik fúváserősségben a furulya egy kvinttel feljebb szólal meg, ezt kihasználva az első oktáv fogásaihoz képest egy oktáv plusz kvinttel feljebb szólalnak meg a hangok.

C=G

D=A

E=H

F=C

G=D

A=E

Jó tudni a fogásokról, hogy a mély oktáv C-jét ritkán használjuk, nagyon indokolt esetben, mert alul van intonálva. Persze van, amikor belefér… A második oktáv „C”-jét felül nyitott ujjal ajánlom, de ez nem szentírás, viszont biztonságos váltást eredményez az oktávok és kvintek közt (lásd: „Felharmonikus játékmód”). No, és van egy tercünk, amivel sok zenesulis nincs mit kezdjen. Ez a semleges terc, ami nagyon fontos jellegzetessége a hangszernek. Lásd: „A semleges terc” c. fejezetet, de ha nem vagy képzett zenész, akkor ezzel ne foglalkozz, csak fújjad.

Amint látod, az alsó és felső oktáv közt ott egy váltás, amit jól be kell gyakorolni. A falusi muzsikusok érdekes módon közelítik meg ezt, úgy mondják, hogy a második C a furulya közepe. Innen felfelé és lefelé is van egy oktáv. Ha bele gondolsz, próbáld meg ezt a fogalmat elsajátítani, és könnyen megérted a mozgásokat a hangszeren.

Aki klasszikus furulyán játszott, annak azért lehet új, mert ezt alsó váltó billentyűvel oldotta meg. Nos, ez itt csak fúváserősség kérdése. Amúgy a két oktáv közt minimális a különbség. Másik szokatlan dolog, hogy itt a hangok egy fokkal feljebb kezdődnek.

Semleges terc:

A pásztorfurulya hangolása jellegzetes, mi dúrskálaként kezeljük, de a harmadik foka két kómával alul intonált hang, ez a semleges terc. Hasonlóan a hetedik foka is nem kötelező módon a kis és nagy közé esik. A játékmód dialektusonként változik, van, akik intonációval megsegítik, ez már haladóbb technika, és van, ahol jellegzetes hangzás jön létre ezáltal. Ezeket a zeneelmélet negyedhang, a jazz pedig blues hang néven ismeri. Az európai fülű zenészek röviden falsnak nevezik, én ezt nem használom, mert szakszerűtlennek találom.

Kezdés és egyéb jó tanácsok

Ha egy népi hangszert próbálsz elsajátítani, mindig vegyél figyelembe pár dolgot. Először is, a népzene, nem hangokból áll, hanem egy sajátos zenei nyelvezet, amin elődeink több generáción át nevelkedtek, és folyamatosan hozták létre és alakították ezt a zenei világot. A falun élő hangszerhasználók nem mind profik, de azt a néhány hangot mindig az ők zenei világuk szerint játsszák. Mi pedig felelősek vagyunk, hogy a hitelesség érdekében még kezdő szinten is ezt átvenni…

1

Első lépésként

Ha egy népi hangszert próbálsz el sajátítani, mindig vegyél figyelembe pár dolgot. Először is, a népzene, nem hangokból áll, hanem egy sajátos zenei nyelvezet, amin elődeink több generáción át nevelkedtek, és folyamatosan hozták létre és alakították ezt a zenei világot. A falun élő hangszerhasználók nem mind profik, de azt a néhány hangot mindig az ők zenei világuk szerint játsszák. Mi pedig felelősek vagyunk, hogy a hitelesség érdekében még kezdő szinten is ezt átvenni…

Tanulmányozd át a hangok fogásait a pásztorfurulyán, a rendelkezésünkre álló fogástáblázatok alapján. Ez persze orientatív, mert a népi hangszereket mindenki egyedi módon kezeli, soha nem kapsz két adatközlőt, aki teljesen egyformán használja hangszerét. Ami fontos kezdetnek, az a két alapoktáv kezelése. Ha nagyon kezdő vagy, ajánlom, hogy tanulmányozz fül és fogástáblázat alapján néhány pentachord dallamot, amit ismersz: „Megfogtam egy szúnyogot”, „Kis kece lányom”, „Hej páva, hej páva” (ha máshonnan nem, a Hobótól ismerheted…) utána térj át oktávokat átívelő dallamokra!

2

Második lépésként

Sajátíts el néhány stíluselemet, attól függően, hogy mennyire komolyan akarsz a hangszerrel foglalkozni, és mit szeretnél rajta játszani. Nagyon fontos a dialektusonkénti stíluslebontás, legalább elméletbe ismerd meg a Kárpát-medence és környéke furulyadialektusait, és annak hangzását, még akkor is, ha ezeket nem szeretnéd mind játszani!

Oktatásaim során mindig nagyon nagy hangsúlyt fektettem annak elmondására, hogy kezdetben soha ne tanulj kotta alapján! A bevezetőben leírt sorokat itt folytatva, azt kell megértsd, hogy a hangszeren népzeneszerűen kell játszani. Ez pedig a stíluselemek elsajátításával alapozható meg. A stílust pedig nem lehet lekottázni, azt át kell venni. Ennek több módja van, a legjobb helyszínen megtapasztalni, ha van rá lehetőséged „hogyan mulat a nép” és ezzel együtt a jellegzetes hangzásvilág is beleivódik emlékezetedbe. Ezt kiegészítésképpen sokat kell hallgatni az eredeti felvételeket, főleg ha ilyen alkalmakkor vannak általad késztettek is. Ha nem, meg szerezhető. Lényeg, hogy a hiteles adatközlők muzsikája ivódjon jól beléd.

Ha már sok zenehallgatással, és kutatgatással benned vannak a stíluselemek, próbáld meg azokat technikailag és érzésből vissza adni, úgy, hogy úgy érezd, mintha az szólalna meg, amit a felvételeken hallottál. Ha kottaolvasó vagy, ezek után lassan neki állhatsz kottából is, de fontos, hogy mindig érezzed a stílust.

Harmadik lépésként

Dönts, hogy milyen intenzitással szeretnéd folytatni, kezded nehezen, vagy könnyen, de unalmasan… Profi szintet célozol, vagy a családodnak, tábortüzeknél és szűk körbe játszanál? Esetleg falra szeretnéd akasztani a pásztorfurulyádat?

Felharmonikusok furulyán és más rokon hangszerek:

Ez egy másik megközelítési mód, mely részben kibővíti, és egészében magyarázza fenti fogástáblázatot. Lényege, hogy a lefogott hangokat úgy is meg közelítheted, mind a lefogott hangon megszólaló felhangok kifújása. Az előbb vázolt két oktávos rendszerhez képest ez a megközelítés magyarázza a második oktáv fölött keresendő hangokat is.

Lényege, hogy egy alaphangnak a felhangjai különböző fújás erősséget ugyanazon ujjfogással hozhatók ki. Vagyis fogok egy alsó C-t és a következő fúvás erősségre az oktáv, utána kvint, G, utána kvart, C, terc, Esz, és folytatódna a felhangsor, csak itt már fizikailag nehéz elérni ezeket a hangokat. Hasonlóan mély D-ből indulva, D, D, A, D, F. Hasonlóan E-ből.

Az F és annál magasabb fogások esetén viszont ez a harmonikus sor hamar megáll, legtöbbször a kvintnél. Ha lehetséges is, csak elméletileg, mert a gyakorlatba már nem használják az adatközlők. Amúgy a felharmonikusokkal való játék nagyjából elméleti jellegű, de ebből vezethető le érthetően néhány valójában használt játékmód. Így a kvintváltásos és oktávváltásos játékmód, illetve néhány rokonhangszer, mind a kaval és a tilinka használata. Habár más síptípus, de ez az elve a havasi kürt működésének is.

Ajánlok egy kis fizikai kitéröt a felhangok megértése érdekében: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/zene/kaboca01/html/dalla1.htm 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Felhangsor