Itt olyan játéktechnikai elemekről, apró műhelytitkokról van szó, amitől a játékunk hiteles lesz. A síp lefogása, vibrato, morgás, nyelvtechnika, ujjtechnika.
A síp lefogása
A pásztorfurulya egyik fontos sajátossága az alul elhelyezett síp, aminek fontos szerepe van a stílus kialakításában. Az alsó ajkadat fektesd rá a síp élére. Ez az él, ami alatt a levegő átfut és rámegy a szélhasítóra. Ha az alsó ajkadat érzékkel helyezted rá, akkor az részt vesz a hang alakításában, méghozzá az teltebb és erősebb lesz. Ez a játék addig fokozható, hogy a két oktáv akár egyszerre is meg szólalhat. Így egy jellegzetes pásztorfurulya hangszínt csalsz ki, ami semmivel sem téveszthető össze.
Funkciója nem csak a szépségében rejlik, hanem a népi kultúrára jellemző gyakorlatias haszna is van, éspedig a hangszer erősebben szól. Ez pedig nagyon fontos egy mulatságban. A moldvai csángó furulyások régi játékmódjára jellemző, Erdélyben az öregeknél kombinálva találod a következő stíluselemmel, a sípvibrálással.
A síp vibrálása
Az alul elhelyezett sípon, aminek eredménye a fent említett telt hangzás, egy vibráló hangot lehet kicsalogatni, ez a pásztorfurulya másik fontos sajátossága, mely az erdélyi dialektusokra jellemző. Amikor annyira befogtad a hangszert, hogy érzed az alsó oktávot, próbáld meg finoman mozgatni a furulyát, hogy az alsó ajkon a síp mozgása érezhető és hallható legyen. Ilyenkor egy folyamatosan mozgó hang hallható, magassága 1 kómán belül változó, és a mély oktáv beszólásának intenzitása is változik. Ennek leírása nagyon nehéz, de próbáld meg érezni, a Timár Viktor alább látható felvétele alapján:
Persze, nem minden hang vibrálható, mert a rövid hangok esetében nincs idő rá, ezért ki kell választani a negyedeket, feleket, és annál nagyobb értékeket a megmozgatásra, a többit nem kell erőltetni. Érezd meg a mozgás erősségét, nem szabad kapkodva túlzásba vinni. Az erdélyi parlando jellegű dallamok adnak nagy lehetőséget ezen stílus kijátszására.
Nagyon fontos a fúvástechnikával foglalkozóknak: a klasszikus furulyásokat megtanítják a hasból vibrálásra, ezért elő fordulhat, hogy itt magától jön. Ez hiba, a népi gyakorlatban ez a vibrálás egyáltalán nem létezik.
Morgás:
Szintén felvételről érezhető stíluselem, lényege, hogy a torok egy folyamatos morgással teszi felharmonikussal teltebbé a hangszínt. Ez a morgás egy álló hang, nem túl erős, épp diszkréten megy alatta. A helyes morgás a furulya hangereje alatt van, önállóan nem, vagy csak alig hallható. Minden vidéken használják az öregek.
Timár Viktor játékát e fenti három stíluselem jellemzi, és még pár apróság teszi jellegzetesen gyimesiessé:
http://www.youtube.com/embed/lqRg1q2GzvI.
Nyelvtechnika
Itt is a klasszikushoz kell viszonyítsam, pedig a természetes pont fordítva lenne, hisz ez volt előbb… Nos, a hangok leválasztása itt sokkal finomabban történik, mind a blockflötén. A klasszikuson felnevelkedettek folyamatos „tu…tu-zása” helyett gördülékenyebb megoldás kell szülessen. Figyeld meg, ha ki mondasz ilyen kombinációkat, hogy: „tu-ru-lu” „tu-du-lu” „tu-ru-du” stb., a nyelved egy kör megtétele alatt háromszor szakítja meg a levegőoszlopot a szájpadlásodon (a klasszikus esetében csak egyszer). Így épp ennyivel gyakrabban tudsz külön hangot indítani, egy kicsit finomabban ugyan, de az nem baj. Sőt, ismét egy jellegzetességgel állunk szembe, ami a hangzás fontos összetevője.
Ujjtechnikai stíluselemek
Itt azokkal a jelenségekkel foglalkozom, ahol a stílus titka az ujjakban rejlik, azok mozgatásával érhető el. Itt is gyakorlatra és tudatosságra van szükség, ahhoz, hogy hűen tudd visszaadni a különböző népzenei dialektusokat. Három díszítéstípust választottam le, annak függvényében, hogy a lefogott hanghoz képest melyik tartományban található a díszítésre használt ujj. Ami közös bennük, hogy meg kell érezd a díszítésre használt ujjak mozgatásának intenzitását.
Támasztás, segítő ujjak
Mielőtt a díszítésekbe bele mennénk, íme egy gyakorlati probléma a hangszer fogásán: A furulya súlyát a kezedben akkor érzed meg, amikor valahol az 5. vagy 6. ujjal kell hangot fogjál (G, A). Ilyenkor gyakran az 1. ujjunkat a helyére téve megállítjuk a furulyát a kezünkben. Így stabilan játszhatunk és díszíthetünk ebbe a tartományba is. A támasztó 1-es ujj játékának begyakorlása nagyon fontos.
Hangfogó
ujjon azt az ujjat értem, ami a lefogott hang legalsó takaró ujja. Ez a D-től A-ig használt fogásoknál fontos. Elsőssorba érezni kell. Az intonáció felfelé csúszhat, ezért gyakran használják a semleges terc nagyterccé intonálásánál, főleg Moldvában(3. ujj). Szintén gyakori a d-moll fríg zárlatú dallamoknál a fríg hang elérése, 2. ujjon való intonálással (lásd A klézsei szeretőcsúfoló). Gyakori még, főleg Moldvában, az A hang díszítése.
Felső
ujjakon a lefogott hang fölötti fogva tartott ujjakat értem. Nagyjából hasonló az előbbi hangzással, ez néha a furulyát jobban „csicseregteti”, sok adatközlő a kettőt funkcióba felcseréli, mégis van néhány hangzás, ahol nagyon kell figyelni, melyiket választod. Jó, ha eredeti felvételeknél meg tudod figyelni, amúgy az adatközlőknél még visszatérünk rá.
Alsó
ujjakon, a lefogott hang alatt szabadon maradó ujjakat értem. Fontos szerep jut az előbb említett támasztó ujj használatának, ami a fogás alatt van. A G és A fogásnál, ha a támasztó ujjadat leteszed, és a 2-s és 3-s ujjat a lyuk fölött mozgatod, annyira, hogy éppen kopolja a lyukat, akkor egy jellegzetes bugyogást hallasz. Külső füllel azt hinnéd, hogy nyelveled a hangot, mert szakadozó hatása van. Hasonló helyzet áll elő a B fogásnál is. Ezt építik bele gyakran a dallamokba.
Azt, hogy mekkorát, hány ujjal mozdítasz, függ a furulya jellegétől, méretétől, lyukméretektől, és hogy milyen fúváserősségen vagy. Magas fúváserősségekbe érzékenyebben reagál a furulya ezekre a kopolásokra. Bizonyos adatközlőknél, pl. László András bá, már az E hangtól felfelé hallható.
Dallamok és díszítések összefüggései
Persze a díszítés ennél komplexebb dolog, nem csak technikák, hanem teljes dallamrészek lehetnek díszítő elemek. Nagyon fontos, a díszítések közül ki kel hámozni a dallamot, azt külön meg kell tanulni. Szintén külön díszítő motívumokat kell megismerni, mely jellegzetesek tájegységtől és adatközlőtől függően. Ezek után ismerd meg ezeknek a szabad kombinálási lehetőségét. Az igazi népzenész ezeket mesterfokon űzi, nem enged meg magának kétszer ugyanúgy eljátszott dallamot. Itt kezdődhet a népzene spontán jelenségeinek a kiaknázása.
Moldvába a síp mozgatásával elért vibrálást nem annyira használják, ott ujjakkal való díszítések dominálnak. Egy klézsei ének Hodorog Andrástól, amit édesanyjától, Luca nénitől tanult:
http://www.youtube.com/embed/yhQt8-BXhx0
Még egy diszitésektől „lebontott” öves, „tanyitásra”:
youtu.be/1bbSUDl-p00
Egy ritkaságszámba menő felvétel, nagyon értékesnek találom, mert Gusa Pál az első adatközlők egyike, akit megismerhetett a magyarországi közönség:
és még egy egyházaskozári:
Figyeld meg a kecskés dallamban a terc intonálását a hangfogó ujjal!
Hogy az adatközlők mennyire szahbadon kezelik a hangszert erre egy ujabb példa:
youtu.be/x_uUUEO7CCQ
És vigyázz, ha sipolni tanulsz: