A pásztorfurulya-készítő műhelyem több mind 10 éves múltra tekint vissza, arra az időre, amikor még nem volt könnyű egy ilyen hangszert szerezni. Elkezdtem együttműködni görgényvölgyi mesterekkel, azért, hogy elérjem a 440-es hangolást, és a síp és hangzás minőségén javítsak. Az elején magam részére és örömére gyártott hangszerek másoknak is megtetszettek, így lett ebből egy folyamatos műhelymunka. Nem hagyom ki a mai napig az eredeti mestereket, ők szolgáltatnak nyersanyagot, és velük közösen fejlesztem a modelleket.
A megmunkálási eszközök is egyediek, mivel nem használunk nehéz asztalosgépeket, mint az esztergapad. Sokak számára ez elképzelhetetlen, hogy egy ilyen hangszer hogyan állítható elő, de erre sok évszázados gyakorlat van, ami Görgény völgyén fennmaradt. Tudtommal ez az egyetlen… Újabban bevontam kis kézi szerszámgépeket és a fúrógépet is. Ez viszont nem változtat a technika jellegén.
Sajátosságuk a fehér vagy világossárga szín, az anyag miatt, amit nem színezek. Ez lehet bodza, kutyabenge, kőris, akác, sőt néha mogyoróból nagyszerű tilinkák lesznek. Az újabb szériákat hangszerlakkal (sellakkal) kezelem, ez sokat dob a hang minőségén. Szintén jellegzetes vonás, hogy a furulyákon nincs minta.
Modelljeim:
Pásztorfurulyák, növekvő sorrendben: D, C, A, G, F kisfurulyák, valamint az oktávval mélyebb D, és C.
Kavalok: E, D kiskavalok, inkább gyerekek számára, valamint C, H, A, G, ez utóbbit nem mindenki fogja le, mert 80 cm fölötti a hossza.
Ezen kívül pedig tilinkák
A furulyákat áruba bocsájtó hangszerkészítők több féle módon készítenek hangszert. Az eszköztárat nézve két csoportot látok, kézi és gépi elkészítési módot. Az ősi kézi elkészítési mód ma már tisztán nem létezik, mivel piacorientált, néhány folyamatot mindenképp gépesítenek. Ellenben aki ebből indul ki, az teljesen más eszköztárat, faanyagot használ, mint a teljesen gépesített változatok. Be lehet vonni fúrógépeket, gyalugépeket, csiszolókat, az esztergagép teljes kikerülése viszont az ősi kézi technikát feltételezi, melyet minimálisan motorizál a mester, a munka hatékonysága érdekében.
Sokak számára ez elképzelhetetlen, hogy egy ilyen hangszer, hogy állítható elő csúcsfelszerelés nélkül, de erre sok évszázados gyakorlat van, ami Görgény völgyén fennmaradt. Tudtommal ez az egyetlen… A használt nyersanyaganyag mindig olyan fa kell legyen, aminek a belsejét cigányfúróval meg lehet fúrni, tehát puha a közepe. ez a puha közép vezeti a cigányfúrót, eztért enyhén görbülő anyaggal is jól lehet dolgozni. Az eszterga hiányát a görbekés pótolja, amivel jól le lehet szedni a külső rétegről a fölös anyagot. Száradás után a sípvágáshoz és a modellnek megfelelő lyukfúráshoz sajátos késeket használnak a görgényiek, ezek nagyon jól használhatóak.
Az esztergagép bevonása viszont már teljes gépesítést feltételez. Kikerüli a kézzel gyártás apró esetlenségeit, sokkal pontosabb és nagyon kemény, tömör testű hangszerfák bevonásának nyit lehetőséget. A hangszerek minősége nem föltétlen jobb, de a munka hatékonysága mindenképp. Ugyanakkor a gépek az előállítási költségeket sem nagyon tartják alacsonyan.
A pásztorfurulya nálunk, a Kárpát-medencébe élő pásztornépek egyik kedvelt hangszere volt évszázadokon át. Ma már egyre kevesebben használják. Ezt a hangszert a pásztorok maguk tapasztalták ki, használata nem egységes. A pásztorfurulya legközelebbi rokonai, a kaval és a tilinka, melyek használata hasonló, és együtt egy egységes fúvóshangszer kultúrát teremtettek tájainkon.
Hang skálája dúros, nagy terchez és nagy szeptimhez képest, alacsony tercen és szeptimen alapszik, ez természetes velejárója a hangszernek, bizonyos játékstílusok ezt kiküszöbölik, mások így használják. Régen nem hangolták pontos hangra, ezért nem mindig volt használható fix hangszerek mellett. A hangszer két és fél oktávja különböző fúvás erősséggel érhető el, a második oktávot erősebben, a felső kvintet még erősebben kell megfújni.
Átlagos hossza kb. 28- 45cm között van, a használt modellek nagyjából ebbe férnek bele, de vannak kivételek is. Sok gyimesi furulyás szereti a nagy testű furulyákat, a szép meleg hangja miatt, ezért becsülete van a nagy D furulyának, és a mélyebb C-nek is. Ez elérheti a 60 cm hosszúságot, amin már nem olyan könnyű a lyukakat befogni. Szintén ezt a hosszúságot a félenfúvók is elérték. A logón szereplő hangszer például egy régi gyimesi „darab”, hossza eléri a 60 cm-t feltételezem, hogy a múlt század (XX.) elején készülhetett.
A hangszer testét felül a síp határolja. A dugós típusú síp egy légoszlop vezető résszel, az aknával kezdődik. Az aknát belülről a dugó határolja, kívül a hangszer teste. Az akna a levegőt egy nyelvre fújja, itt keletkezik a hang. Ezt követi egy hatlyukú közép rész. A belső furat henger alakú, kivéve az alsó lyuk alatti néhány centit. Ez belülről elvékonyodik, így lesz az a szűkület, amit a görgényvölgyi terminológiába a hangszer seggének hívnak.
A hangszer rezonáltatásának fontos eszköze a síp. A vidékünkön többféle síptípus volt elterjedve, amit két nagy csoportra osztottam: dugós, a ma elterjedtebb, és dugó nélküli, amelyet a szakirodalom peremfúvásnak hív. A gyimesiek félenfúvónak hívják, én ezentúl ezt fogom használni „szakkifejezésként”, Ambrus Fülöp tiszteletére, akitől ezt a szót először hallottam, és aki értékes információkkal látott el ezügyben. A dugóval ellátott furulya sípjainak is van néhány változata, ezeket tájegységenként megkülönböztetjük, ezekből magyar nyelvterületen a somogyi, mely egy kissé eltérő típus is egyben, valamint a felvidéken használt furulyák szintén más építésű dugós síppal vannak ellátva.
És mégis… nem szabad meg feledkezni a félenfúvóról sem. Merthogy ez a síp is egy önálló életet ad a pásztorfurulyának. Persze ezt elsősorban magamnak mondom, merthogy ez nekem is „későn esett le”… Két dolog vezetett el addig, hogy komolyan vegyem ezt a sípot, mind kárpát-medencei örökséget, az egyik Ambrus Fülöp volt, egy nagyon értelmes, logikus, megbízható mesélő ember, aki elmondta, hogy az ő nagyapja, ráadásul csíkszenttamási volt, és félenfúvón játszott. Részletesen elmagyarázta a sípot, és a hang formálást is, de a neve mindent elmond róla. Fontosnak tartotta ő is meg jegyezni, hogy a hangszer teste nagyobb volt, mind a ma látható dugós furulyák. Később fokozatos megerősítéseket kaptam, hogy ez a síp a régi korokban elterjedtebb lehetett, nálunk is.
A másik, hogy gyakran láttam régi furulyákat, amiket Görgény völgyében készítettek, nagy testűek, és félenfúvók. Az elején nem vettem komolyan, mert a turistaiparnak szánt csalásnak tűnt, de lassan kiderült, hogy használták, és egészen jó hangszerek, sőt régiek… E síp ma már egyre kevésbé használt, a visszaszorulásának okait a hangszer készítés fejezetében fejtegetem.