Itt olyan játéktechnikai elemekről van szó, ezek apró mühelytitkok, amitől a játékunk hiteles lesz. A sip lefogása, vibrato, morgas, nyelvtechnika, ujjtechnika.
A sip lefogása
A pásztorfurulya egyik fontos sajátossága, az alul elhelyezett síp, aminek fontos szerepe van a stílus kialakításában. Az alsó szájprémedet fektesd rá ,a sípo élére. Ez az él, ami alatt a levegő át fut, és rámegy a szélhasítóra. Ha az alsó szájprémedet érzékkel helyezted rá, akkor az részt vesz a hang alakításába, méghozzá, teltebb és erősebb lesz. Ez a játék addig fokozható, hogy a két oktáv akár egyszerre is meg szólalhat. Így egy jellegzetes pásztorfurulya hangszint csalsz ki, ami semmivel sem téveszthető össze
Funkciója nem csak a szépségébe rejlik, hanem a népi kultúrára jellemző gyakorlatias haszna is van, éspedig a hangszer erősebben szol. Ez pedig nagyon fontos egy mulatságban. A Moldvai Csángó furulyások régi játékmódjára jellemző, Erdélyben, az öregeknél, kombinálva találod a következő stíluselemmel, a sípvibrálással.
A sip vibrálása
Az alul elhelyezett sípon, aminek eredménye a fent említett telt hangzás, egy vibráló hangot lehet ki csalogatni, ez a pásztorfurulya másik fontos sajátossága, mely az erdélyi dialektusokra jellemző. Amikor annyira be fogtad a hangszert, hogy érzed az alsó oktávot, próbáldd meg finoman mozgatni a furulyát, hogy az alsó szájprémen a síp mozgása érezhető és hallható legyen. Ilyenkor egy folyamatosan mozgó hang hallható, magassága 1kómán belül változó, és a mély oktáv beszólásának intenzitása is változik. Ennek leírása nagyon nehéz, de próbáldd meg érezni, a Timár Viktor, alábbi látható felvétele alapján:
Persze, nem minden hang vibrálható, mert a rövid hangok esetében nincs idő rá, ezért ki kell választani a negyedeket, feleket, és annál nagyobb értékeket a megmozgatásra, a többit nem kel erőltetni. Érezd meg a mozgás erősségét, nem szabad kapkodva túlzásba vinni. Az erdélyi párlandó jellegű dallamok adnak nagy lehetőséget ezen stílus kijátszására.
Nagyon fontos a fúvástechnikával foglalkozóknak: a klasszikus furulyásokat meg tanítják a hasból vibrálásra, ezért elő fordulhat, hogy itt magától jön. Ez hiba, a népi gyakorlatba ez a vibrálás egyáltalán nem létezik.
Morgás:
Szintén felvételről érezhető stíluselem, lényege, hogy a torok egy folyamatos morgással teszi felharmonikussal teltebbé a hangszint. Ez a morgás egy álló hang, nem túl erős, épp diszkréten megy alatta. A helyes morgás a furulya hangereje alatt van, önállóan nem, vagy csak alig hallható. Minden vidéken használják, az öregek.
Timár Viktor játékát e fenti három stiluselem jellemzi, és még pár apróság teszi jellegzetesen gyimnesiessé:
http://www.youtube.com/embed/lqRg1q2GzvI
Nyelvtechnika
Itt is a klasszikushoz kell viszonyítsam, pedig a természetes pont fordítva lenne, hisz ez volt előbb… nos, a hangok leválasztása itt sokkal finomabban történik, mind a Blockflöten. A klasszikuson felnevelkedettek folyamatos „tu…tu-zása” helyett gördülékenyebb megoldás kell szülessen. Figyeld meg, ha ki mondasz ilyen kombinációkat, hogy: „tu-ru-lu” „tu-du-lu” „tu-ru-du” stb., a nyelved egy kör megtétele alatt háromszor szakítja meg a levegőoszlopot a szájpadlásodon. (a klasszikus esetében csak egyszer) Így épp ennyivel gyakrabban tudsz külön hangot indítani, egy kicsit finomabban ugyan, de az nem baj. Sőt, ismét egy jellegzetességgel állunk szembe, ami a hangzás fontos összetevője.
Ujjtechnikai stíluselemek
Itt azokkal, a jelenségekkel foglalkozom, ahol a stílus titka az ujjakba rejlik, azok mozgatásával érhető el. Itt is gyakorlatra, és tudatosságra van szükség, ahhoz, hogy hűen tudd visszaadni a különböző népzenei dialektusokat. Három díszítés típust választottam le, annak függvényébe, hogy a lefogott hanghoz képest melyik tartományba található a díszítésre használt ujj. Ami közös bennük, hogy meg kell érezd a díszítésre használt ujjak mozgatásának intenzitását.
Támasztás, segítő ujjak
Mielőtt a díszítésekbe bele mennénk, íme egy gyakorlati probléma, a hangszer fogásán: A furulya súlyát a kezedben akkor érzed meg, amikor valahol az 5. vagy 6. ujjal kell hangot fogjál (G, A). Ilyenkor gyakran az 1. ujjunkat a helyére téve meg állítjuk a furulyát a kezünkbe. Így stabilan játszhatunk és díszíthetünk ebbe a tartományba is. A támasztó 1es ujj játékának begyakorlása nagyon fontos.
Hangfogó
ujjon azt az ujjat értem, ami a lefogott hang legalsó takaró ujja. Ez „D”-től „A”-ig használt fogásoknál fontos. elsőssorba érezni kell. Az intonáció felfele csúszhat, ezért gyakran használják a semleges terc nagyterccé intonálásánál, főleg Moldvába.(3. ujj) Szintén gyakori a Dmol fríg zárlatú dallamoknál, a fríg hang elérése, 2- ujjon való intonálással. (Lásd. A klézsei szerető csúfoló) Gyakori még, főleg Moldvába, az „A” hang díszítése.
Felső
ujjakon, a lefogott hang fölötti fogva tartott ujjakat értem. Nagyjából hasonló az előbbi hangzással, ez néha a furulyát jobban „csicseregteti”, sok adatközlő a kettőt funkcióba fel cseréli, mégis van néhány hangzás, ahol nagyon kell figyelni, melyiket választod. Jó, ha eredeti felvételeknél meg tudod figyelni, amúgy az adatközlőknél még vissza térünk rá.
Alsó
Ujjakon, a lefogott hang alatt, szabadon maradó ujjakat értem. Fontos szerep jut, az előbb említett támasztó ujj használatának, ami a fogás alatt van. A „G” és „A” fogásnál, aha a támasztóujjadat le teszed, és a 2,3 s ujjat a lyuk fölött mozgatod, annyira, hogy éppen kopolja a lyukat, akkor egy jellegzetes bugyogást hallasz. Külső füllel azt hinnéd, hogy nyelveled a hangot, mert szakadozó hatása van. Hasonló helyzet áll elő a „B” fogásnál is. Ezt építik bele gyakran a dallamokba.
Azt, hogy mekkorát, hány ujjal mozdítasz, függ a furulya jellegétől, méretétől, lyukméretektől, és hogy milyen fúváserősségen vagy. Magas fúváserősségekbe érzékenyebben reagál a furulya ezekre a kopolásokra. Bizonyos adatközlőknél, pl. László Andrásbá, már az „E” hangtól felfele hallható.
Dallamok és díszítések összefüggései
Persze a díszítés, ennél komplexebb dolog, nem csak technikák, hanem teljes dallamrészek lehetnek díszítő elemek. Nagyon fontos, a díszítések közül ki hámozni a dallamot, azt külön meg tanulni. Szintén külön díszítő motívumokat ismerni meg, mely jellegzetes tájegységtől és adatközlőtől függően. Ezek után ismerdd meg ezeknek a szabad kombinálási lehetőségét. Az igazi népzenész ezeket mesterfokon űzi, nem enged meg magának kétszer ugyanúgy el játszott dallamot. itt kezdődhet a népzene spontán jelenségeinek a kiaknázása.
Moldvába a sip mozgatásával elért vibrálást nem annyira használják, ott ujjakkal való diszitések dominálnaKk. Egy klézsei ének Hodoróg Andrástól, amit édesanyjátol, Luca nénitől tanult:
http://www.youtube.com/embed/yhQt8-BXhx0
Még egy diszitésektől „lebontott” öves, „tanyitásra”:
youtu.be/1bbSUDl-p00
Egy ritkaságszámba menő felvétel, nagyon értékesnek találom, mert Gusa Pál az első adatközlők egyike, akit megismerhetett a Magyarországi közönség:
youtu.be/gUSjHfecCuI
és még egy egyházaskozári:
youtu.be/aLJ5Q5R0caE
Figyeldd meg a kecskés dallamba, a terc intonálását a hangfogó ujjal!
Hogy az adatközlők mennyire szahbadon kezelik a hangszert erre egy ujabb példa:
youtu.be/x_uUUEO7CCQ
És vigyázz, ha sipolni tanulsz: